2009 október közepére fogunk visszareppenni, amikor átvettem feleségemtől az otthoni szerepet. Osztottunk, számoltunk és arra jutottunk, hogy jobban járunk, ha én veszem át fél év után a GYED-et. Nagyfiunk már idén suliba megy, hamar elszaladt ez a hat év.

Emlékeimet igyekszem használható formába önteni, hogy segítség legyen más, hasonló helyzettel "küzdő" apukáknak is. Nem kell megijedni, nem egy sétagalopp ugyan, de túl lehet élni. Egy gyerekkel mindenképp, én hárommal csináltam végig, szóval egy gyerekkel semmi gond nincs, tényleg semmi. Eszik, alszik, ürít. Aztán cseperedik, kezd egyre izgalmasabb lenni, egy csomó mindent lehet vele már csinálni, építőzni, autózni, sétálni, közben fotózni. Több ezer fényképet lőttem el az első pár évről, ami nem is olyan régen megsemmisült egy vinyó halál miatt. A facén maradt azért pár.

Szóval, 2009 áprilisában megszületett az első gyerekünk, a továbbiakban Egyeske lesz a neve. Én egy multinál dolgoztam, nejem egy kis üzletben. A béténk 2005-ről még mindig megvolt, de nem csináltunk semmit akkoriban vele. Eltelt fél év és egy séta alkalmával megláttunk egy "Kiadó üzlet" táblát. Felhívtuk a tulajt, a következő héten már intéztem is a melóhelyemen az otthonlétet, berendeztük a helyiséget, mentünk áruért.

De a lényeg, mit is kezdjünk magunkkal és a gyerekkel otthon? Amíg alszik, lehet tanulni például. A tévét is bámulhatod, de annak nem sok haszna van.